pohly.hu : ikerház

Bora, Tamara, Anetta, Feri és Mati kalandjai

Műszaki baleset

Reggel bringázás után az irodaház öltözőjében kicsúszott a kezemből az iPhone. Nem először tett ilyet, de most szerencsétlenül és kőre esett, szilánkosra törte a kijelzőjét. Hogy Steve Jobs örüljön, és nekem iszonyú pénzeket kelljen javíttatásra vagy új készülék vásárlására költenem. Fejet hajtottam a helyzet előtt, elvégre olyan van, hogy kiesik valami a kezünkből, eltörik és drága lesz a pótlás.De azért aláaknázta a napomat az eset. Vigyem a témobilhoz, hogy megmaradjon a garancia? Egészen biztosan többféle igazolást kellene felmutatnom, többször órákig sorbanállnom rendíthetetlenül mosolygó robotasszonyok sorfala közt, majd kifizetni a készülék árának felét, egy annyira pimaszul magas összeget, ami csak autószerelőkhöz mérhető mértékben durrogtatja el az agyamat. Vagy vigyem egy nevesincs mobilszervízbe? Ott eleve nem vállalják, mert ezt a témobilhoz kell vinni, de ha mégis, ki tudja, milyen “első tulajdonostól, nem dohányzó, garázsban tartott” dzsunka kijelzőklónt sóznak rám iszonyú flegma szerelőcsávók vagy a mályvazakós főnökük még mindig szívbaljós áron, rosszul beszerelve, “tyű, hát ez itt kimaradt, no de akkor nem is kell az oda”. Vagy higgyek a Vaterán az “ócsóért helyben cserélem” hirdetésnek?

Nem. Emlékezzek, mit írt a témában Plastik Józsi. Hogy van egy srác, aki már-már kedvtelésből szerelgeti az Apple termékeket, mindent meg tud oldani, amit a márkaszervízek kéccázé’ se, mindenki csak legjobbakat mesél róla. Nézzek rá a honlapjára, aminek már a címe (Dr. iPod) is iróniáról és stílusérzékről tesz tanúbizonyságot, s a blog arról is meggyőz, ő az én emberem, vele megértjük egymást és az egész javítási hercehurca egy kolosszális udvariaskodásgálaként marad majd emlék. Megnézem még a Facebook csoportját, amiről kiderül, hogy szemérmetlenül fiatal fixis bringással állunk szemben, és már tárcsázok is.

Munka után útba estem és kijelzője is volt raktáron (a hátizsákjában), így még aznap, a kávézó teraszán, négy perc alatt úgy megjavította a szifon törött kijelzőjét, hogy alig tudtuk átbeszélni a Critical Masst meg a futártáskák előnyeit. Az ár a vaterás hirdetőével volt egy súlycsoportban, de micsoda különbség, hogy a honlap, a blog és az őt ajánló ismerőseim már-már haverommá tették Andrást, mielőtt egyáltalán megkerestem volna a törött iPhone-ommal.

Reggel még azt vizionáltam a szilánkos telefont simogatva, hogy tíz nap múlva, amit a régi és ellenszenves telefonommal és egy ostobán lekezelő ügyfélszolgálattal vívtam végig, visszakapom a szifont egy vastagabb minimálbérért cserébe. Estére kivirultam, holnap emlékezni is csak a szépre fogok. Ez itt az internet hatalmas ereje, jónapotkívánok.

Segítsüti

Gondolt egyet nemisbéka gasztroanya és gigantikus sütiárverést szervezett anyák napja környékére, hogy a befolyt összegből bajban levő babák és mamák jussanak létszükségleti cikkekhez. (Ennek a reklámsütiszívecskéjét láthatni itt jobbra.) Nem egy nagyon bonyolult projekt, a hölgyek sütnek, a vevők licitálnak, a szervezők a pénzből pelenkát vesznek, a krízisközpontban pedig pelenkáznak.

Az viszont nagyon menő, hogy nemisbéka gondol egyet, e-mailezget kicsit és máris negyedszáz sütőben sül a süti, a vezető nethatalmak felkarolják, az ismerős bloggerek írnak róla, a Google első helyen hozza a találati listájában és várhatóan komoly heppienddel végződik a kaland. Engem pedig mindig felvillanyoz, amikor az internet megmutatja az igazi erejét, ami túlmutat az ingyenpornón és vámpírhajigáláson. Egyrészt hihetetlen könnyű valódi civil ügyeket felkarolni, támogatni a segítségével, másfelől nem csak a lehetőség van benne, hanem időről időre meg is történik a közösségszerű cselekvés. Amikor a média ostoba nyomásának engedve olykor elkap a kétely, hogy ez a nép tényleg önző hülyék gyülekezete, az ilyen sztorik segítenek visszarázódni a valóságba. Merthogy én ezt gondolom a valóságnak, nem a plazmatévéért hitellel hadonászó, vállvonogató Jobbik-szavazók országát.

A bajba kerülő családokról szóló történetek mostanság amúgy is meglepően mélyen érintenek, a bringaszezon indulásával pedig egyre bátrabban sütizek, szóval én licitálni fogok.

Ikerhekker

Tegnap internetügyi szakkonferencián voltam, ami persze nem tartozik ide, de sok régi ismerős kérdezett az ikrekről, szóval mégis. Beszéltem ikresekkel, ikrekkel és olyanokkal is, akik ismernek ikreseket. Egyébként a világ tele van ikresdivel – mint amikor belépsz egy titkos társaságba és a beavató szertartás után veszed észre, a környezetedből milyen sokan tagtársak. Titkos összenézések, elértett célzások, együttérző hümmögések. A konferencián is ott volt a szekta, de a körön kívüliek is, akik tiszteletteljes borzadállyal figyelnek minket és felteszik a klasszikus kérdéseket – egypetéjűek? felébresztik egymást? de később majd elszórakoztatják egymást, ugye? Én azonban nagy kedvvel, lelkesen meséltem a lányokról, okoskodtam az ikerségről, tanácsokat adtam a csecsemősöknek és a majdani szülőknek, egyszóval lubickoltam a témában. Ilyenkor, egy-egy beszélgetés közepette magamat is figyelem, mi jön ki a számon, milyen érzelmek és új gondolatok keletkeznek az inspiráló kommunikációs helyzet hatására. Most, hogy a büfébeszélgetések alatt sorozatban kaphattam az önvisszajelzést, könnyen összeállt az önkép is: én most már imádom ezt az ikres-apaságos kulimászt. Büszkévé változtatott, különlegessé is, új érzelmekkel tesz teljesebbé, sokat tanít magamról, ad egy vadonatúj értelmezési tartományt az eddigi életemnek. A huszonkét éves holland vállalkozó kölök előadása kapcsán például az jutott eszembe, hogy ha nem leszek milliomos és nem neveznek el rólam valami szakmai főcsőséget, az sokkal kisebb kudarc lenne, mint ha nem tudok a barátja lenni majd a (kis hollandi fickóra hasonlóan) kamaszodó lányaimnak.

A chavingben gőzölgő szarvaspörkölt előtt persze nem csak gyerekekről beszélgetünk, hanem a szakmánkról is, és ezt is imádtam. Felidéztem, milyen volt tíz évvel ezelőtt ugyanebben a közegben kis hülyének lenni, aki nem ismer senkit, az összefüggések helyett csak fikarcnyi részleteket lát, ráadásul lelkesen képviselne valamit, amiről a többiek azt gondolják, pusztán gyerekjáték. Most pedig egyformán gördülékenyen beszélgetek az infohippi szakbloggerekkel, a médiahackerrel, startupok ifjú vezetőivel és a multik fővezéreivel. Sőt, még okosakat is mondok. Ezt nem (csak) az önfény miatt jelentem ki, hanem a szakmai közérzetemet lefestendő.

A mozaik akkor állt össze, amikor az egyik előadó arról beszélt, hogy a protestáns munkaetikát (ami szerint dolgozni szolgálat a közösség számára, de elválasztandó a szabadidőnktől) lecserélni látszik a “hacker ethic”, aminek kulcsértékei a szenvedély, kemény munka, kreativitás, együttműködés és az élvezet megtalálása a munkában. Magyarul dolgozni nem (csak) Istentől való kötelesség, de jól is esik, így összemosódik a munka és szabadidő, s a motiváció is inkább a jobbító szándékban gyökerezik, nem a közösség iránti kötelességben. Ezt fejtegette ott elől Szekfű, én pedig jól éreztem magam az ikerapás-szakelismert-hekkeretikus bőrömben. Hazafelé jól esett gyalogolni a Vörösmarty téren, Chemical Brotherst hallgatni a metrón és várva várni a jövő héten beköszöntő bringaszezont.

Online üzenetváltás

[20:29:56] Timár Anetta: letelt a fél óra :- )
[20:30:13] Pohly Ferenc: jogos, mindjárt megyek
[20:30:17] Pohly Ferenc: bevigyek valamit?
[20:30:31] Timar Anetta: én meg FOGAT mosni megyek
[20:30:46] Pohly Ferenc: azt én is akarok. akkor találkozzunk a FÜRDŐBEN

 (Ane az ágyban számítógépel, míg Feri a konyhadolgozóban ugyanígy)

  

Címkék

No tags were found that match the criteria given.

Videók

 

Múló idő

Ikrek születése óta:
10 év, 1 hónap és 5 nap

Esküvőnk óta:
10 év, 3 hónap és 4 hét