A lányok felváltva kapták el a kullancsbetegséget, amitől levakarhatatlanul ölelésbe ragadva, nélküle szűkölve, a másik gyerekre borzolt szőrrel fújva sajátították ki Anettát. Ha pisilni ment, az éppen fertőzött egyed az ajtó előtt vonyított, ha kétkezes kávéfőzéssel próbálkozott, a lábába csimpaszkodott, a fennmaradó időben pedig úgy ölelt, mint egy szerelmes polip. A másik szerencsére ilyenkor átlagos csecsemőt játszott, s a körbehangzó sikoltozással mit sem törődve hisztizett a saját fontos csecsemő-ügyeinek előrehaladása felett érzett elégedetlenségében – de ez legalább nem az anyába való fondorlatos visszajutási tervekről szólt, csak a szokásos, “már megint nincs elhúzva a függöny mindkét szárnya!” űrméretű alapvetés körül forgott.

Az anyjába éppen kevésbé szerelmes lányka sokszor nálam keresett vígaszt – Borka azonban általában is kevesebb érintést igényel a mamán kívüli világtól, így, ha éppen nem ő volt a függő, inkább külön játszott, míg Tami mindig jött hozzám, ha éppen Bora foglalta el az anyaölt. Az egyik Borka-móka aztán kicsit hosszabbra nyúlt, mint a szokásos két hetes időtáv, ráadásul ekkortájt alakult ki az a – máig aktív – szokásuk is, hogy a reggeli tejet az ölünkben heverve fogyasztják el. Borka tehát minden hajnalban visítva közölte, hogy “anya öléből!”, Tami pedig, eleinte fanyalogva, később egyre masszívabb tulajdonosi öntudattal feküdt a combjaim közé.

A kullancs-korszak apránként elmúlt, de a leosztás megmaradt: Tami az enyém, Bora Anettáé, bár egyikünk sem szívesen felezne, de ők ilyen rendszer mellett döntöttek. Persze sok rétege van ennek a helyzetnek, elvégre mindkettő az anyjával ápolja a legszorosabb viszonyt, aztán sokszor vetélkedésképpen is fordítanak, s nevetve bár, de úgy tesznek, mintha főszülőt cseréltek volna, máskor meg, ha éppen össze vagyunk veszve, akár percekre is képesek viharos szakítást mímelni. Az is igaz, hogy hiába Bora a kisebb érintésigényű és inkább anyás, mégis ő tudja “apikámat” a legszorosabban megölelni – az ő hézagmentes felsőtestre illeszkedési technikájától mindig megszédülök.

Ma már nem olyan látványos ez a leosztás, kevés külsődleges jelet tapasztalhatna a házi etológusunk, ha volna, de mi tudjuk, hogy elég mélyen beépült a párosítás a családi viszonyok, rutinok közé. Ez is egy volt a sok ok mellett, ami a hétvégi különutas programot hozta: az óvatos bevezetés után a következőt már az apaBora-anyaTami viszonylatban töltjük, hogy megnézzük, lehet-e új kötelékeket tenni a családi kánonba.