Egyrészt, és ezt tényleg csak zárójelben említem, természetesen csak addig aludtak hétig, amíg nem írtam erről. Mihelyst megjelent a Reggeli hozsánna című himnusz, visszatértek a korábbi keléshez, nyilván olvassák a blogot. Az azért említendő, hogy a stabil és precíz hatos kelés helyett immár negyed hét és hét között ingadozik a vekkervonyítás időpontja, ami azért mégiscsak barátságosabb a korábbi megoldásnál. Már olyan is volt, hogy emiatt késtek el a bölcsi reggelijéről és ez mi más, ha nem felnőttes dolog: elaludni a munkakezdést, ugye?

Másrészt, itt az ideje visszatérni a Kedves Naplóhoz. Az elmúlt hónap(ok?)ban nem fért bele az energiaszintünkbe a naplóírás, cserében többet olvastunk könyveket, nézünk filmeket és beszélgetni is szoktunk. Most viszont kezdjük azt érezni, hogy mindezek mellé akár egy-egy iromány is elférhet. Ezért ma, amikor Ane elhagyott minket a szülővárosa kedvéért több, mint egy egész napra, így ma este egyedül, pontosabban csupán két szuszogó csomaggal a szomszéd szobában ülök a konyhai laptop előtt, megkísérlem a beszámolást. Ezzel ugyan elveszem az internet- és kütyüfüggésem szemszögéből szabad estémet a Windows 7 telepítés és fényképrendezgetés elől, de uccu neki, nem bánom. Majd telepítek valami szörnyen korai hajnalon.

Jöhetne itt egy magyarázkodó bekezdés a hallgatás miatt – mert amúgy annak is a gyerekek megléte az oka –, de inkább csak vázlatos leszek: ha a munkád az, hogy a komputerbe kell belegépelned szövegeket egész nap, valamint reggel hattól nyolcig bébizel, utána dolgozod az előbbit, utána hazamész bébizni kilencig, akkor utána már nem annyira akarsz egy másik komputerbe gépelni semmit, főleg, ha torschlusspánik jeligével nem is borozhatsz hozzá és nem is csipegethetsz hozzá , mert ezeket beáldoztad a heti három úszókúra ideje mellé életminőség-javítás címszó alatt. Az áldozatok azonban megellették gyümölcseiket, ébren bírok maradni, és a kivételes estéhez felütöttem azért egy palackot is. Szóval jöhet a naplózás.

Beszámoló Egyes: Karácsony. Eredeti terveink szerint az ajándékokat anya és apa hozza a boltból, de a bölcsi közbeszólt, mert egyik nap azzal jöttek haza, hogy angyal hozza az ajándékot, és babázás közben maguk elé énekelgetve Jézust meg bárányokat meg valami pásztorokat is emlegettek. Nem volt igazán nagy trauma elfogadnunk, hogy mégis került valami misztikus magyarázat a sajnálatos karácsonyi események köré, de azért a fát együtt díszítettük a lányokkal és ők így is imádták: el voltak varázsolva a díszek, csillogás és csillagszórás okozta hétköznapon kívüli hangulattól, nomeg a család békés szeretetétől, amit sikerül megőrizni az utolsó napra hagyott teendők teljes kikerülése által.

felkészülés
Ez az első karácsony, amikor a gyerekek értik az ajándék fogalmát (és zsigerből imádják), és amikor minden rokon lemérheti, milyen jól beszéli a kétésfélévesek nyelvét ajándék-dialektusban. Nálunk a klasszikusan cinikus vélekedés igazsága bizonyosodott be: minden drága és kimódolt ajándékot megelőzve két plüssállat tört az élre a valós értékek skáláján. A komplett játékkonyhát mosógéppel és vasalóval respektálják, de használatra nem sűrűn méltatják (egyelőre), a kirakósokat nem rakják ki, a könyvekből csak Bartos Erika jön be, szóval van még hová értéktudatosodniuk.
nagypapánál
A nagybetűs Szentestét egyébként jól viselték, sőt élvezték, mert remek nagypapájuk kitalálta, hogy ők ketten az angyal segítői, akik a fa alól rendre a címzettnek szállítják a csomagokat. A címzettek imádták, hogy legkisebb, ám legnagyobbat mosolygó barátaiktól kapják a dobozokat, a küldöncök pedig végre feladatukra leltek a fenyő alatt.

Mára már teljesen áteveztünk a karácsony történetén, mert egy hete leszedtük a díszeket (újra együtt) és kivágtuk a fát a kuka mellé, sőt ma még a nagypapáéknál csillagszórózhattak egy búcsúzót, szóval egy évig semmi kisjézus meg fenyőünnep, túl vagyunk rajta és eddig úgy tűnik, nem hibáztunk látványosat. Szerették nagyon a karácsony-varázst, imádták a “csillogvillog” fenyőt, a hétköznapoktól oly távoli hangulatot, a napról napra érkező ajándékokat, a teljes családegyesítést (ami az év végéig zsugorian megtartott szabadságaimnak is köszönhető), valamint a mézeskalácsot és szaloncukrot is. Az együtt töltött három hét alatt először megőrültek, majd kisimultak, majd még simábbra és cukibbra nyugodták magukat, majd végül azért kissé fárasztóvá váltak, de ekkor jött a megváltó bölcsi. Azt hiszem, a végére elunták a téli bezártságot, a megszokottá váló jelenlétünket és a felnőtt-társaságot, igényük támadt a változatosságra és a nagyobb fizikai térre.

angyalfutárok / összeapázom magam / spontán ünnepi portré
Ők tehát visszatértek a tanintézményükbe, mi pedig nekiálltunk fogyókúrázni, mert sosem volt még ilyen durva eredménye az évvégi mozgásszegény, zsírgazdag és depresszió-járta hidegszürke hónapoknak.