Atyaég, Ezek elkezdtek reggel hétig aludni!

Az első komolyabb hóesés hozta az első meglepetést, azóta pedig hiába váltogatják egymást telek és tavaszok napokon belül, többször is  jócskán hat után ébredtek az ikrek. Persze nem akarjuk elhinni, keressük az okokat átalakuló fektetési szokásokban (kitolódik nyolc utánra), megfázásban és kapcsolódó gyógyszerekben, kisimult lelkecskékben, szerencsében és véletlenben, de azért azt már tényleg nem gondolhatjuk véletlennek, hogy átlagos estével, kiváló egészséggel és korántsem megterhelő egész napos itthoni lébecolással vágva neki az alvásnak nem kelt fel még mindig senki, amint ezt írom, pedig hétnullanégyet mutat az óra. Felsírt egy hangocska fél hét előtt, de a belépés előtti kötelező megtorpanás az ajtó előtt (hátha visszaalszik) eredményes volt.

Annak, aki nem követte szorosan az elmúlt két évünket, illetve akinek nem volt mostanában dolga kisgyerekkel, nem tudom elég érzékletesen leírni, micsoda változás volna, ha tényleg megtörténne a lehetetlen. Hasonlatos az első lépésekhez, szavakhoz és negyedórás együtt játszásokhoz.

Ébredeznek, mennem kell. De már jön fel a nap, tél közepén! Hurrá.